Kik a feketefoglalkoztatás valódi haszonélvezői

Sokat olvasni róla, hogy mekkora a feketefoglalkoztatás Magyarországon, és azt is tudni lehet, hogy jellemzően melyek azok a területek, ahol ez az átlagot meghaladó mértékű.

Arról, hogy ezek területek hogyan kapcsolódnak egymáshoz, pontosabban, hogyan kapcsolódnak ugyanazokhoz a személyekhez és érdekcsoportokhoz, valahogy mégsem esik szó.

Jellemzően, a „nagyüzemi” fekete foglalkoztatás az építőiparban, a takarítási szektorban, valamint a személy- és vagyonvédelemben a legnagyobb. Nézzük meg ezt a 3 területet, hogy mi is kapcsolat köztük, és kik húzzák a legnagyobb hasznot abból, hogy az ebben a szektorban tevékenykedő több százezer embernek a megélhetésével és jövőjével játszanak.

Általában, ezen területek mindegyikére jellemző, hogy alvállalkozói rendszerben dolgoztatnak, vagyis a fővállalkozó alatt még legalább egy, de jellemzően egy egész láncolat van, aminek a végén ott a feketén foglalkoztatott alkalmazott, aki sok esetben azt sem tudja, hogy pontosan ki a munkaadója. Gyakran fordul elő, hogy rendszeresen váltogatják a láncolat alján, a dolgozót papíron foglalkoztató céget, amik többnyire eldobható cégek és egy cégtemetőben végzik. A módszer nem új, hosszú évek óta működik, a hatóságok mégsem találtak rá eddig hatékony ellenszert (Vajon miért?). Egy esetleges hatósági ellenőrzésnél is többnyire csak ezek az alsó szinten levő cégek buknak, meg talán még egy réteg, de a fővállalkozóhoz, valamint a megbízói szintre sosem ér el a felelősségre vonás.  Pedig teljesen egyértelmű a helyzet akkor, amikor a vállalási díj eleve lényegesen kevesebb, mint amennyiből egy dolgozó legális foglalkoztatása kihozható.

Hogyan kapcsolódik a 3 legfertőzöttebb terület egymással

Az építőiparról szinte mindenki tudja, hogy a feketefoglalkoztatás melegágya. A nagy építőipari cégek valahogy mégsem kerülnek reflektorfénybe, legfeljebb csak valamelyik sokadik alvállalkozójuk, aki elviszi a balhét. Az építőiparral szorosan összetartozik az épületüzemeltetés. Vannak építőcégek, akiknek külön van építőipari, és épületüzemeltető üzletága. Az épületüzemeltetés legalább akkora üzlet, mint az építés, főleg, ha feketén foglalkoztatják a munkaerő nagy részét. Az üzemeltetésben általában „csomagban” adják a szolgáltatást a megbízónak, amibe beletartozik a karbantartás, takarítás, őrzés-védelem is úgy, hogy mindegyikre meg van az üzemeltető cég saját vállalkozója biztonsági, takarítási, és egyéb területekre, akik, a már ismert rendszerben további alvállalkozókat vonnak be. Ezen kívül az építkezéseket is őriztetni kell, ami legtöbbször szintén a bennfentes őrzővédő céggel történik. Ha mégis külsős cég őrzi az építkezést, az leginkább azért fordulhat elő, mert jóval aláment, a már így is feketemunkával kalkulált, árnak. Szóval, itt is kéz a kézben dolgozik a feketén foglalkoztatott építőmunkás, őr és takarító.

A vagyonvédelemben, például, létezik egy ajánlás a szakmai kamarától, ami 2300 forint körüli rezsi óradíjat állapít meg, mint a törvényes foglalkoztatást biztosító vállalási ár. Ezt, a közbeszerzéseket kivéve, sehol nem kötelező alkalmazni, így hiába tudja mindenki, hogy ez alatt a vállalási ár alatt nem lehet törvényesen foglalkoztatni egy vagyonőrt, akinek a szakmai minimálbér, azaz 161000 forint a legkisebb adható jövedelem, mégis ennek az árnak a feléért őriznek vagyonvédelmi cégek. Ebből, a fél áron elvállalt megbízásból kell neki, és az alvállalkozóinak, még hasznot zsebre tenni, így garantált a feketén foglalkoztatás. A törvényes foglalkoztatáshoz szükséges megbízási díj másik fele pedig ott marad a megbízó zsebében.

Mekkora pénz is ez

Tegyük fel, hogy egy biztonsági cég kb. 200 vagyonőrt foglalkoztat, a kamarai ajánlásban szereplő vállalási díj feléért, ami teljesen általános Magyarországon. Az kb. 50.000 munkaórát jelent. Ha megfelezzük a 2300 forintos óradíjat, akkor a cég 1150 forintért őriztet, és 1150 forint az, amit a megbízó megspórol. Ez összesen nettó 57,5 millió forint.

Egy akkora őrzővédő állományt foglalkoztató építő cég valószínű, hogy foglalkoztat legalább kétszer ennyi építőmunkást, így a fenti képlettel számolva a megbízó megspórolhat még kb. 110-120 milliót havonta, ha őket is feketén foglalkoztatja.

Legyen a takarítók száma fele akkora, mint az őröké, ugyanekkora nyereségrátával. Így rajtuk spórol a cég 25-30 milliót.

Máris 200 millió körül járunk havonta. És ez még mindig nem nyereség, csak pár száz ember feketén foglalkoztatásából eredő „spórolás”, ami a megbízó zsebében marad. A valóságban, ez egy közepes méretű országos cégnek felel meg, aminél jóval nagyobbak is léteznek, hasonló struktúrával működve. Így nem nehéz egyik-másik cégtulajdonosnak a 100 leggazdagabb magyar között parádézni, miközben a birodalmukat építgető munkások a törvény által előírt minimumot sem kapják meg.

 Csak az arányokat szemléltetve, Magyarországon kb. 120 ezer biztonsági őr dolgozik, 80%-uk feketén. Az építőmunkások és takarítók száma nem ennyire könnyen megbecsülhető, de a fenti arányokkal nem nagyon lőnénk mellé.

 

Csapdahelyzet

A feketefoglalkoztatást leginkább 2 fő tényező tartja mozgásban. Az első az az emberek nagy részében elültetett „Robin Hood” mentalitása, azaz az adóelkerülés társadalmi elfogadása. Ezzel viszont több probléma is van. Egyrészt, baromira nem a gazdagtól vesz el és szegénynek ad, hanem pont fordítva.

Az állami szervek működéséhez pénz kell, amit az államhoz befolyt bevételekből (jellemzően adókból) fedeznek. Ha nem folyik be pénz az egyik csatornán, mert például több százezer ember után nem fizetnek semmilyen adót és járulékot, akkor az államnak más pénzforrás után kell néznie. Ezt többnyire új adók kivetésével, vagy meglévő adók megemelésével teszi meg (lásd, 27%-os ÁFA, ami Európában a legmagasabb). Tehát, ha valaki örül annak, hogy a munkáltatója feketén foglalkoztatja, és beveszi azt a dumát, hogy így neki is több marad a zsebében az ostobább, mint fél pár rendőrcsizma. Azt a pénzt, amit pluszban zsebbe megkap (ha egyáltalán kap), elveszíti azon, hogy nincs TB-je, nem fizeti senki utána a nyugdíjjárulékot, valamint rengeteg olyan plusz adót fizet, ami nem is létezne, ha az őt foglalkoztató cég, és az összes többi hasonló, nem adó- és járulékcsalásból próbálná évről évre feljebb tornázni a tulajdonosát a leggazdagabb magyarok listáján.

A másik tényező, ami ezt az egész rendszert mozgatni tudja, az pedig a kényszerhelyzetben levő emberek végtelenségig történő kihasználása. Ezek a cégek kihasználják azt, hogy mindig lesz olyan ember, aki annyira kényszerhelyzetben van, hogy akkor is elmegy nekik dolgozni, ha feketén foglalkoztatják, és nem mer kiállni a saját jogaiért, mert fél, hogy elveszíti még azt a sz*r állását is..

 

Lehetséges megoldás

Ezek az esetek egyéni szinten nem oldhatók meg, mert, mint fent is írtam, mindig lesz olyan egyén, aki elvállalja a legrosszabb munkát és a legrosszabb feltételeket is. Viszont azt is észre kell venni, hogy az erőviszonyok az utóbbi időben megváltoztak a munkaerőpiacon. Nagyon sok területen, köztük a fent említett munkákban is, létszámhiány van, ami által a munkavállalók kerülhetnek előnyös helyzetbe, már ha ki tudják ezt használni.

Az egyik lehetséges megoldás az összefogásban van. Ott, ahol 10-20, vagy akár ennél is több embert foglalkoztatnak, ha mindenki, vagy legalábbis a nagy többség, összefogna, egyszer csak felállna, és nem vállalná a törvénytelen munkakörülményeket, és feketén foglalkoztatást, akkor talán mozdulna valami előre. Ha komplett munkásbrigádok, és őrzővédő szolgálatok jelentenék be, hogy addig nincs meló, amíg nincs törvényes foglalkoztatás, a cégek kénytelenek lennének előbb-utóbb lépni, mert egy embert lehet pótolni, de egyszerre több tucatot, vagy több százat nem. Sajnos, a valóság talaján maradva, a Magyar emberből kiveszett az összefogás, így ez a megoldás is valószínű, hogy csak elméleti marad. Pedig azok, akik feketén foglalkoztatják ezt a rengeteg embert, akár még meg is engedhetnék maguknak, hogy kifizessék azt az összeget, amibe a törvényes foglalkoztatás kerül. Legfeljebb egy, vagy két helyet lejjebb csúsznának a leggazdagabbak listáján. Igaz, nekik ez legalább akkora fájdalom lenne, mint a feketén foglalkoztatott, alulfizetett munkásnak az, hogy a hónap végén már kenyeret sem tud venni.