Pont a mai nap jelent meg egy cikk a fizetős egészségügyi szolgáltatások árairól, én pedig már napok óta gondolkozom, hogy megírjam a legutóbbi kalandomat ebben a témában, így végre rászánom magam.

Mivel jómagam is a cikkben leírt módon, idegenkedem a hosszú várólistától, az alacsony színvonalú, sok esetben teljesen eszközhiányos állami egészségügyi szolgáltatástól (volt már benne részem, hogy kisebb sebészeti beavatkozás után más osztályról kölcsönkért cérnával varrtak össze), azon ritka alkalmakkor, amikor ilyesmire van szükségem inkább rászánom a pénzt egy magánorvosra. Szerencsére tényleg nagyon ritkán van egészségügyi szolgáltatásra szükségem, a háziorvosomat már évek óta nem láttam, azt sem tudom, hogy praktizál-e, vagy egyáltalán él-e még.

Így tettem a múlt héten is. Kinéztem egy nem túl távoli, elfogadható áron szolgáltató magán-egészségügyi intézményt és bejelentkeztem kivizsgálásra. Amikor megérkeztem nem volt a váróban senki, és hamar sorra is kerültem. A vizsgálatra és az orvosra nem lehet panasz, kivéve, hogy azonnal elkezdett mindenféle laborvizsgálatokat szükségesnek tartani, azt viszont elfelejtették közölni, hogy ez mind külön-külön egy szabad szemmel is jól látható összeget jelent. Oké, vizsgálat megvolt, vérvétel megvolt, indulok a recepció felé, hogy fizetek. Ekkor már tele volt a rendelő. A hölgy kiszámolja, hogy mennyi az annyi, fizetek, számlát kapok, elköszönök, távozok.

Beülök a rendelővel szemben parkoló autómba, leállítom a fizetőparkolást, és pont indulnék, amikor az egyik recepciós hölgy szalad kifelé az ajtón és tanácstalanul nézelődik körbe az utcán. Gyanítottam, hogy engem kereshet, mert csak én távoztam akkor. Letekerem az ablakot, kérdezem, hogy engem keres-e, majd közli, hogy vissza kell jönnöm, mert a laborvizsgálat árát elfelejtették hozzáadni a számlához. Semmi gond, gondoltam, visszamegyek, kifizetem és minden rendben. Amikor belépek ismét a rendelőbe, mind a 3 recepciós / asszisztens hölgy eltűnik, én pedig ott maradok a várakozó betegek gyűrűjében, akik kérdő tekintettel bámulnak rám. Egy kis idő után kezd kellemetlen lenni a helyzet. Úgy érzem magam, mint aki csokit lopott a boltban és rajtakapták. A rendelő hátulsó részéből közben kihallatszik a hölgyek beszélgetése, nevetgélése. Közben elkezdek aggódni, mert leállítottam a parkolást, és nem szeretném, hogy megbüntessenek.

Jó pár perc elteltével előkerül az egyik hölgy. Odaállok a pult elé, várom, hogy mondják, hogy mennyivel vagyok még adós, erre a hölgy kérdőn rám néz és megkérdezi, hogy miben segíthet. Mondom, hogy a kolléganője hívott vissza, mert a laborvizsgálat árát nem adták hozzá a számlához. Ja, azt ő nem tudja, várjam meg a másik hölgyet. Nagy nehezen előkerül az a hölgy, aki illetékes az ügyben, mondja, hogy még 9100 forintot fizessek. Odaadok neki egy tízezrest, meg egy százast, hogy könnyebb legyen visszaadni. Nem kis döbbenetemre visszaad egy tízezrest, és még 90 forintot. Udvariasan közlöm, hogy számomra ez igen előnyös üzlet lenne, de biztos, hogy rosszul adott vissza. Ekkor elteszi a tízezrest, és otthagyja a 90 forintot. Mondom, hogy ez még mindig nem stimmel, egy ezrest kéne, hogy visszakapjak. Ekkor zavartan elteszi a 90 forintot és visszaad egy ezrest. Végre! Elnézést kér, elköszön és megy a dolgára. Kicsit zavar, hogy számlát nem kaptam erről a 9100 forintról, de úgysem tudom elszámolni sehol, így szemet hunyok felette.

Másnap vissza kell mennem, további mintát szolgáltatni a laborvizsgálathoz. A hölgy kérdezi, hogy ez fizetve van-e. Közlöm, hogy úgy tudom, hogy igen, mivel tegnap kétszer is fizettem. A hölgy pötyög egy kicsit a számítógépen, majd közli, hogy ez a laborvizsgálat nincs fizetve, csak a másik, így fizessek még 8100 forintot. Bevallom őszintén, itt egy kicsit elszakadt a cérna, de megpróbáltam a legudvariasabb formámat elővenni, és megkérdeztem a hölgyet, hogy mi lenne, ha előre tájékoztatnának ezekről a költségekről, és nem utólag szembesülnék azzal, hogy mindenért külön-külön kell fizetni, ráadásul úgy, hogy úgy szaladnak utánam az utcán, mintha szándékosan akartam volna előző nap fizetés nélkül távozni. Egy kicsit megalázónak tartom a dolgot, és úgy látom, hogy nem állnak a helyzet magaslatán, a színvonal pedig nem sokkal jobb, mint az SZTK-ban. Mire a hölgy: „Hát, tegnap nekünk itt sok gondunk volt”. Rendben, sajnálom őket a sok gondjukért, de akkor is elvárom a megfelelő tájékoztatást, és egy minimális színvonalat, főleg úgy, hogy a nap végére több tízezer forintot hagytam ott egyetlen vizsgálatért. Ezek után megkértem a hölgyet, hogy törölje a kontroll időpontomat, mert ilyen színvonalú szolgáltatást kapok az SZTK-ban is, ingyen, a laborvizsgálat leleteit pedig szíveskedjenek elküldeni e-mailben.

Bevallom, hogy igazságtalan lenne 100%-ban párhuzamot vonni az állami és a magán-egészségügyi ellátás között, mert a felszerelés tekintetében biztosan sokkal jobban áll az utóbbi, és az orvos is szívesebben dolgozik ha tudja, hogy megkapja érte a megfelelő járandóságot, valamint biztos, hogy minőségibb munkát tud végezni, ha megfelelő eszközállomány áll a rendelkezésre, de arra is oda kéne figyelni, hogy ne ugyanazok az unott arcú "klárikák" üljenek a recepciós pultban, akiket a doktor úr megszokott az SZTK-ban.