A vasárnapi népszavazás eredménye, mint szinte minden ma Magyarországon, eléggé megosztotta közvéleményt.

Vannak, akik a népszavazás érvénytelenségét emelik ki, mint fő eredményt, és vannak, akik a szavazat eredményét tekintik, részvételi aránytól függetlenü, döntő fontosságúnak.

Mi lett az eredmény és mi volt az érvényesség követelménye.

A szavazás akkor lett volna érvényes ha a szavazásra jogosultak több mint fele, azaz a fele + 1 ember részt vesz a szavazáson. Az eredmény akkor tekinthető érvényesnek, ha azt a szavazáson részt vevők legalább fele + 1 ember megszavazza.

Konkrét számok tekintetében ez így néz ki:

Az összes szavazásra jogosult Magyar állapolgár száma 8.272.625 fő. Ahhoz, hogy a szavazás maga érvényes legyen 4.136.313 főnek kellett volna részt vennie a szavazáson, ahhoz pedig, hogy a kíirt kérdést el lehetssen dönteni 2.068.157 főnek kellett volna érvényesen ugyanúgy szavazni.

A jelenlegi helyzetet tekintve a szavazópolgárok 40%-a, azaz 3.338.483 ember szavazott érvényesen, azonknak viszont a 98%-a, azaz 3.282.928 fő NEM-mel szavazott.

A fentiek fényében az a helyzet állt elő, hogy a kérdésre leadott egyforma válaszok mennyisége jóval meghaladta azt a minimum szavazatszámot (a 2.068.157-et), amivel meg lehetett volna érvényesen nyerni a szavazást, a szavazás mégsem érvényes. Ez, az arányok fényben egyértelműen a népszavazás “elbojkottálásának” köszönhető, tekintve, hogy közel 800.000 ember távol maradt, akinek a kérdésre adott válasza önmagában nem is számítana, tekintve az “NEM” szavazatok igen magas számát, azok csak a szavazat érvényességéhez szükséges “töltelék” szavazatok lennének.

Kik mentek és kik nem mentek el szavazni.

A szavazati arányokból megállapírható, hogy akik egyetértettek a népszavazás kérdésével és céljával, azok nagy része elment, tehát akik nem mentek azok nagy valószínűség szerint a következő okok valamelyike miatt nem tette.

Tény, hogy a népszavazást megelőző kormányzati kommunikáció igen béna volt, és sok emberben még akkor is visszatetszést keltett, miközben az eredeti céllal tudna azonosulni, de a fenti okok miatt inkább döntött úgy, hogy nem azonosul magával az elbaltázott kormánypropagandával.

Aztán, ott vannak még azok akik nem értették meg, vagy nem is érdekli őket a népszavazás kérdése, vagy maga a politika, semmilyen szinten.

Aztán vannak azon tábor szerteágazó képviselői, akik belpolitikai eseményként értékelték a népszavazást és Orbán vs. Gyurcsány- Fodor-Kutyapárt vonalnál nem tudnak tovább gondolkodni.

Ide sorolnám még azokat is, akik nem tartoznak konkrétan a, főleg liberális, ellentáborhoz, viszont a kormányból kiábrándultak és nem akarták tovább erősíteni a Fidesz és Orbán Viktor hatalmát, függetlenül attól, hogy ez nem belpolitikai kérdés volt. Hiába, vannak akik nem tudnak tovább lépni ennél a szintnél.

Végül, de nem utolsó sorban, vannak azok, akik tényelg szeretnék ha Magyarországra telepítenének pár száz, vagy pár ezer menekültet/bevándorlót/migránst, hívja mindenki ahogy akarja. Bár, valószínűleg ők voltak az az 55.555 “IGEN” szavazók.

Mi a probléma magával a kvótarendszerel?

Őszintén szólva Brüsszel erőlködése a kvótarendszer mellett is eléggé érthetetlen.

Először is, Brüsszel, valamint Németország azok, akik tárt karokkal várják, vagy szeretnék várni a migránsokat, akár számolatlanul, ellenőrizetlenül is, függetlenül attól, hogy ez milyen biztonsági, és egyéb kockázatokat hordoz magában. Aztán, amikor rájönnek, hogy nagy a kabát, és nem tudnak egyedül megbírkózni a feladattal, akkor szépen lepasszolnák azt a pár százezer, vagy pár millió személyt akikkel nem tudnak mit kezdeni, a többi EU-s országnak, függetlenül attól, hogy ők kérnek belőle, vagy nem. No, ennyit a “Wilkommenkultur”-ról!

Másodsorban, a dolog kivitelezésben is van némi hiba. Történetesen az, hogy az EU-n belül nyitott határok vannak, így az EU-ban tartózkodó polgárok mozgása Magyarországtól Portugáliáig teljesen szabad, mindenféle határellenőrzés, és akár igazoltatás nélkül.

Tehát, ha szegény migránst nem fogadják mégsem tárt karokkal Németországban, pedig Angela Merkel “megígérte nekik”, és lepasszolják azt mondjuk Magyarországnak, Alit és népes családját semmi nem akadályozza meg, hogy miután itt regisztrálták, önkormányzati lakást és támogatást utaltak ki neki, szépen elutazzon az Európai únió bármely más országába és ott árulja a gyrost, a kábítószert, kisfiúk testét, vagy perzsa szőnyeget, vagy amit akar. Persze, azért havonta még “haza” lehet ugrani a kerületi önkormányzatba a segélyért, de jó esetben bankszámlát is kapnak, VISA kártyával, így még ezt az utat is meg lehet spórolni.

Aztán persze, biztos akadnának olyanok is akiknek megtetszik kis hazánk és itt maradnak, ahogy az Brüsszelben szeretnék, és itt színesítenék a kultúrképet.

Egy dolog viszont biztos, hogy a kvótarendszer gyakorlatilag betarthatatlan, hacsak nem állítják vissza a határokat az únión belül, vagy nem szerelnek nyomkövetőt a kedves erőszakkal betelepített bevándorlókra.

A végére maradt egy érdekes kérdés, mégpedig az, hogy az EU nyújtotta demokrácia, a szabad helyváltoztatás joga, és egyéb vívmányok hol vannak akkor amikor kötelezően akanak letelepíteni valakit egy olyan országba, ahova ő lehet, hogy nem is szeretne költözni. Ha már beengedünk valakit az Európai únióba, akkor mennyire jogszerű, és meg lehet-e egyáltalán, vonni tőle azokat a jogokat, amik a többi, az EU-ban élő állampolgárt megilletik?

A téma persze sok egyéb kérdést is felvet.

Biztos csak ez az egy módja van a baj elől menekülők megsegítésének?

Mennyire etikus, jogszerű és ésszerű egy olyan bevándorlási hullám támogatása, ami embercsempészek és egyéb kőkemény bűnözők hatalmas biznisze és teszi őket kőgazdaggá, miközben a menekülőket kisemmizi mire ideérnek?

Tényleg mindenkit be kell fogadni, tekintet nélkül arra, hogy tényegesen az életét menti, vagy csak egy jobb élet reményben akar “beszivárogni”, esetleg bűnös szándékok vezérlik?

Mennyire ésszerű elvárás az integrálódás azoktól akik olyan kultúrából érkeznek, ahol az európai értékrend teljesen idegen, sok esetben pedig egyenesen elfogadhatatlan?

A kérdéseket a végtelenségig lehetne folytatni, de nem biztos, hogy érdemes. Ha “odafönt”, a döntéshozó helyeken nem gondolják át őket elég alaposan, akkor mit lehet várni a kisemberektől?